2010. március 21.

Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói


Habos kakaós Hamupipőke sztori.
Bevallom őszintén tetszett. Sok ÚJ gondolatokat nem ébresztett fel bennem, nem ébresztette fel álomvilágomat, de jó volt olvasni.
Szemem gyorsan pásztázta a sorokat, kíváncsivá tettek a nők, történetük.

Az ember néha visszagondol a múlt eseményeire. Eszébe jut első szerelme, megmosolyogtatják a gyermekkori csínytevéseinek emlékei, fel-felcsillannak nevelési emlékei, azaz "én nem így fogom nevelni a gyerekemet, mint ahogy engem nevelnek". Valaki tudja, hol hibázta el, és tudja, hogy mit kellene tennie (a múltban) a boldogsága érdekében.
Én is szívesen visszaemlékezem a gyermek-, a kamasz- és az ifjúkoromra. De soha nem gondolkodtam azon hol változtatnék.
Leslie, Madison és Ellie (a könyv szereplői) egyszer találkoztak 19 évvel ezelőtt. Ellie problémája miatt a 40. szülinapjukat együtt töltik egy távoli házban, és rájönnek arra, hogy egyiküknek sincs takargatnivalója a másik kettő előtt: mindhármunknak kicsit vagy nagyon elkanyarodott az életútja a megszokott "normálistól".
Az olvasás közben megismerhetjük, hogy Ellie hogyan lett híres bestseller író, hogyan zsigerelte ki a férje, ez utóbbi hogyan hatott életére.
Megismerjük Madisont, aki gyönyörű szépségét eltékozolva, hogyan lett a férje ingyenes ápolónője, valamit hogyan használták őt ki élete folyamán.
Leslie az egyetlen aki rendezett családban- Férjjel és 2 kamasz gyermekkel- él, de neki sem tökéletes a boldogsága.
Miközben mesélik életük alakulását, velük izgulhatunk, együtt sajnálhatjuk őket, és várjuk mikor fog belépni a történetbe Madame Zoya.
Madame Zoya varázsló, azaz így nevezhetjük őt. A három nő eljut hozzá egy séta alkalmával, és Madame Zoya felajánlja nekik azt a lehetőséget, hogy visszamehetnek a múltba egy kis időre, élhetnek ott egy ideig a mai tudásukkal, bölcsességükkel. Amikor visszaérkeznek ebbe a szobába négy lehetőség közül választhatnak: A múltban megismert életüket folytathatják a jelenben, úgy hogy emlékeznek a régi életükre; nem emlékeznek a régi életükre; vagy a mostani életüket élik tovább a múltbeli emlékeikkel vagy anélkül.
A három nő egy-egy számukra meghatározott esemény közelébe utazott vissza. Visszajövetelük után mindhárman mást választottak, azaz egyikük sem kérte, hogy maradéktalanul a régi életét élje tovább.
A könyv hepienddel fejeződött be, számomra csak egy mondandója van: mindig érdemes változtatni vagy legalábbis megpróbálni a változtatást az életünkön, hogy ne süppedjünk bele az unalomba, szánalomba.
"Mennyi időt pazarolunk el arra, hogy rosszul érezzük magunkat."

Kedvenc karakterem Leslie.
A könyv borítója melengette szívemet és a szememet. Az orgona pedig a kedvenc virágom. :-D

(A könyvben előforduló hibák bosszantóak voltak, de könnyen túltettem magam rajtuk.)

3/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...