2010. március 18.

Doris Lessing: Az ötödik gyerek


Felkészültem rá, hogy sokaknak nem tetszik majd a véleményem. :-D

Doris Lessing Nobel-díjas írónő. A díjazottak könyvein, művein mindig elcsodálkozom, látszik, hogy nem vagyok műértő, mert mindig másnak adnám a különböző díjakat. A fű dalol tetszett, Az ötödik gyerek annyira nem.
Maga a történet nem rossz. Alapötlete elgondolkodtató, a cselekmények alakulása is arra készteti az olvasót, hogy állást foglaljon: elítéli vagy támogatja a családot.
A történetre rátérve:
Két ember, egy Nő és egy Férfi egymásba szeret (komoly kapcsolatuk ezelőtt nem volt), és megegyeznek abban, hogy sok gyerekük lesz. Vesznek egy hatalmas házat, születik 5 gyermekük. Mielőtt továbbmennék, fontos tudni, hogy a házaspár anyagilag képtelen volt megállni a lábán, fontos volt a szülők segítsége. Egyik oldalról a ház részleteinek fizetése és egyéb támogatások jelentek meg, a másik oldalról pedig a mindennapos segítség volt napirenden. Mindezek mellett a Húsvétok, a nyarak, és a Karácsonyok hatalmas családi összejövetelek voltak, amelyek hetekig tartottak. A Nő, örült ezeknek a családi összejöveteleknek, igényelte ezeket, hiszen önmaga is belátta, hogy neki ez a sok ember hatalmas segítséget nyújt.
A Nőnek és a Férfinak rövid időn belül 4 gyermeke született. Az előbb említett segítségekkel együtt boldogan éltek, míg meg nem született az ötödik gyermek, aki nagy hirtelen megváltoztatta az egész család életét. Más terhesség, más gyermek, minden más.
A mai felfogásban nagy divat a pedagógiában (pszichológiában) ezt a szót használni: másság, "más" gyermek. Pedig minden gyermek más. Más bánásmódot igényelnek. Más kulcs nyitja szívüket, a kérdés csak az, hogy a hatalmas kulcscsomón milyen gyorsan találjuk meg azt a kulcsot. Ben az olvasottak alapján más volt. Nem részletezem, már spoiler lenne, de tény, hogy annyira más volt, hogy felborította a család életét. (A fordító-szerkesztő hibájaként róvom fel, hogy nem értettem az atavizmus kifejezést, ami felmerül az 5.gyermek kapcsán. Rákerestem.)
A családtagok érzelmeinek változásának, a nagy -kiterjedt család egyre kisebbé zsugorodásának lehetünk tanúi. Átélhetjük egy anya vívódását, negativizmusát, félelmét, szeretetét, boldogulását. Megismerhetjük ennek a gyermeknek az életét, kapcsolatait.

Lessing egy jó történetet csupaszított le. Számomra nem voltak megfelelően kidolgozva a személyek, a karakterek, az élethelyzetek. Tény, hogy az akkori időkben másképpen álltak egy beteg/sérült gyermekhez, de hihetetlen volt elképzelni, hogy van ilyen. Elhiszem, hogy az írónő így szerette volna megírni a regényt, ez volt a célja, sokkoljon a realitással. Ezen kívül haragszom a családra, hogy a maguk kényelme miatt másokat kihasználtak, hogy mások pénzén lévő jólétet szerettek volna folyamatosan biztosítani maguknak.
Haragszom a családra: a Nő, az Anya miképpen hagyta el, távolodott el az egészséges 4 gyermekétől. Hogyan hagyta, hogy a zajos családi élet, üres lakóházzá váljon. Hogyan élete meg ezt a Férfi-az Apa, aki csak tette a szerinte lehető legjobbat.
Tele vagyok gondolatokkal, amik még kísérni fogják az életemet. Anya vagyok. Imádom a gyermekeimet. A Nagyot és a Kicsit. Vannak viták, vannak hibáik, vannak hibáim, de szeretem őket. Anya vagyok. Nem tudom elképzelni minek kellene történnie, hogy távolodjak tőlük. Anya vagyok, amíg gyermekeim vannak. Anya vagyok, ezt nem veheti el tőlem senki.
Ezzel a ténnyel nehéz pontos véleményt alkotnom Harrietről, az Anyáról. Támogatom? Megértem? Ellenzem a cselekedeteit? Támogatom a cselekedeteit? Nem voltam ott, nem velem történt, nem tudom, én hogyan cselekedtem volna. Nem ítélkezem, csak elgondolkodom. Egyszerűen, szimplán.
3/4

8 megjegyzés:

  1. Amióta elolvastam a könyvet, elég sokszor belefutok itt ott még az olvasásába.
    Amikor olvasom más véleményét ismét elkezdek gondolkodni a történeten, ahányan olvasuk annyiféleképpen értékeljük. Ezt a könyvet nem lehet igen és nem jelzőkkel illetni...ez a történet felkavar, gondolkodásra késztet, de a vége mindig az hogy hálát adok Istennek mert nekem nem kell kellett a nő helyében lennem.

    Vannak ismerőseim akik hasonló kezdeti lekesedéssel vállaltak sok gyereket a 80 as évek végén- 90 es évek elején, van ahol az anya hagyta el a négy gyereket önként, pedig ott mind a négy egészséges szép gyerek volt.

    Az ember különös faj.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Anno még pocakosan vettem először a kezembe, majd anyum ugyanazzal a lendülettel kaptam is ki, de sikeresen bele tudtam azért olvasni. ;o) Viszont azóta se mertem rávenni magamat az elolvasására. Érdekel nagyon, több beszámolót is olvastam róla a könyves blogokban, a tiéd is tetszik, de egyszerűen félek belekezdeni. :o)

    VálaszTörlés
  3. Ott a "kaptam"-nál nem kell az az "m", bocsi. ;o) Félreütöttem.

    VálaszTörlés
  4. Kötekedem:-))"Két ember, egy Nő és egy Férfi egymásba szeret (komoly kapcsolatuk ezelőtt nem volt)"-ezt a mondatot miért tartottad fontosnak?
    Talán ha lett volna egymás előtt 2-3 komolyabb kapcsolatuk,másként kezelték volna a fiukat?

    Annyiban átérzem az anya helyzetét,hogy Ő csak a legelesettebbet a leggyámoltalanabb gyermekére fordította minden figyelmét-ez persze nem menti fel az alól,h a többi gyerekét elhanyagolta....sokan írják hasonló történetek kapcsán,h én ezt meg azt nem tudnám megtenni...stb ezt senki sem tudhatja előre!!!ismerje magát bármennyire is...

    VálaszTörlés
  5. Niki: köszi. Mindenképpen érdemes elolvasni.
    Miestas:"Ezt a könyvet nem lehet igen és nem jelzőkkel illetni...ez a történet felkavar, gondolkodásra késztet, de a vége mindig az hogy hálát adok Istennek mert nekem nem kell kellett a nő helyében lennem."- igazad van. Gondolatokat ébreszt kiben ezt, kiben azt. Bennem ezt :-)
    Csenga: Nekem, az én felfogásomban számított. David jó, anyatípus feleséget szeretett volna, közösen nagycsaládosak szerettek volna lenni. (csonkacsaládja miatt is.)Harrietnek nem volt kapcsolata, valami okból kifolyólag (női ösztön) sok gyermeket szeretett volna. 0 életbeli-kapcsolatbeli tapasztalattal, csupán ösztönből szerintem nehéz gyermeket nevelni. Főleg, hogy ő még a kiterjedt családját is mindig (ki)használta.
    :-D

    (u.i: ne kötekedj *kérlelő*, beteg vagyooooook.

    VálaszTörlés
  6. Na majd szóban elmondom neked a választ pénteken :))) addig hagylak gyógyulni:-))))

    VálaszTörlés
  7. Aztán nehogy hajba kapjunk :-)
    És nehogy azzal gyere, hogy neked sem volt előtte.... stb. --> te aranyos vagy, életvidám. Harriet pedig savanyú.
    Szóval a nő habitusától, természetétől is függ a dolog.

    VálaszTörlés
  8. jaj dehogy :))) csak érdekesnek találom,hogy mennyi mindent "belelátunk" ebbe a sztoriba.
    De az utsó sorban egyetértünk,embertől függ ki ,hogyan él,nevel gyereket stb.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...