2010. március 6.

Boldogtalanok a Radnóti Színházban


Kultúrélmény.
Érdekes, felkavaró előadás a Radnóti Színházban.
Az elején el kell mondanom, hogy szeretem ezt a kicsi színházat, kedvelem évek óta az itt szereplő színészeket. Kritizálom olykor Csányi S-t a beszéde miatt, pedig igazán szeretem őt. Megszoktam őket, tudom, hogy jó színészek, jól játszanak.
(Ebben a darabban a szereposztás:
Húber Vilmos, papi nyomdász: CSÁNYI SÁNDOR
Nemesváraljai Gyarmaky Róza, nyomdai munkáslány: PETRIK ANDREA
Víg Vilma, nyomdai munkáslány: WÉBER KATA
Özv. Húber Evermódné, a nyomdász anyja:CSOMÓS MARI
Sirma Ferenc hentesmester, a ház tulajdonosa: SCHNEIDER ZOLTÁN
Dr. Beck Gyula, kórházi orvos: GAZSÓ GYÖRGY
Rózsi, a nyomdász testvére: KOVÁTS ADÉL
Öreg parasztasszony: MARTIN MÁRTA
Mihály, egy öreg szolga: SOMODY KÁLMÁN
Hentesinas: KLEM VIKTOR

A Boldogtalanok-ra azért voltam kíváncsi, mert hallottam róla néhány rossz kritikát, saját szememmel szerettem volna megnézni; Füst Milán drámáját állandóan kerestem a közeli lelőhelyeken. A könyvet sehol nem találtam, így nem is tudtam mire számítsak.

A darab tele van feszültséggel, romlottsággal, az élet negatív oldalán megtapasztalható eseményekkel. Húber Vilmos nyomdász (Csányi S.) egy "szeretem a nőket" típus, együtt él gyermekének az anyjával (csak éppen a gyerekük nevelkedik másnál), szerelmes egy másik nőbe, aztán mindenkit elhagy. Az anyja állandóan keresi, folyamatosan vele szeretne élni, szeretné, ha szeretné, de Húber állandóan elzavarja. A darabban kevés érzelmi kötődés található, kevés előzményt látunk, csak a jelent láthatjuk, és sakkozhatunk a miérteken. Próbálom elképzelni, miért alakult ilyen rosszul a szereplők élete, hogyan jutottak/süllyedtek idáig, de a valóságot nem tudom meg. Elképzelem, hogy elhanyagolták őket, hogy nem törődtek velük, hogy nem számítanak senkinek, ezért lettek ilyenek.
A darab tele van durvasággal, rosszindulattal, féltékenységgel (a maga módján), bánattal, szomorúsággal. Mosolyt csak akkor láttam, amikor a nevetésnek kaján vigyornak, ironikus kicsengésűnek kellett lennie. A történet nem lett kerek a számomra, sok hiány maradt bennem, viszont nagyon tetsző jellemformálásokat, színészi alakításokat láttam, ami elvonta a figyelmemet a háttérben meghúzódó hiányosságokról.
Nem vagyok kritikus. Nem tudom szépen megfogalmazni mi az ami hiányzott, aminek nem úgy kellett volna lennie. (Valami mindenképpen hiányzott.)
Azt viszont tudom, hogy nagy élménnyel néztem az arcokat, a mozzanatokat, a játékot. Nagyon tetszett az, amit a színpadon láttam. Tudom, hogy vannak ilyen emberek. Olyanok, akik boldogtalanok, mégsem képesek ezt megszüntetni önszántukból. Akik vállalják az áldozati bárány szerepét. Vannak olyanok, akik elítélik szüleiket, de a tragédia árnyékában megbánják a feléjük nyújtott viselkedésüket. Olyanok, akik a szeretetért csalni, lopni, hazudni képesek.
Sokfélék vagyunk.
Petrik Andrea "frissdiplomás" alakítása nekem nagyon tetszett, biztosan keresni fogom a darabokat, amikben játszik.
Kedvenc karakterem Vilma (Wéber Kata), egy naiv szeretetre méltó lány, akit behálóz Húber, és onnan nem tud szabadulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...