2010. február 11.

Yann Martel: Pi élete


Tele vagyok gondolatokkal, mégis nehezen megy ezeknek a megfogalmazása.
Kezdem az érzéseimmel: voltak pillanatok a könyvben, amikor elsírtam magam az elém tárulkozó látvány, elképzelés miatt, vagy esetleg a sajnálat miatt. Szemeim csak úgy falták a sorokat, szavakat, betűket; kétségbeestem, amikor nem tudtam olvasni. Olvastam a csepegő esőben, miközben a cseppek áztatták a lapokat. Sajnáltam a könyvet, de képtelen voltam becsukni.
Yann Martel csodálatos könyvet alkotott, benne állatokkal, túlélővel a Csendes-óceánon. Hogyan lehetünk képesek erőnkön felül túlélni egy hajótörést? Ezt hogyan vitte véghez Piscine Molitor Patel, aki egy uszodáról kapta a nevét? Ezt a könyvet meg kellene ismertetni sok emberrel.

A könyv megtörtént eseményt dolgoz fel. (Ezt el is hiszem egyelőre, csak Marlo Morgan regénye óta szkeptikus vagyok sokszor.) Valóság vagy fantázia? Teljesen mindegy, erre a történetre mindenkinek szüksége lehet.

Pi Patel küzdött a tengeren több, mint 220 napig. Küzdött életéért, hitéért, önmagáért, lelkéért. A könyv nagy része erről szól. Természetesen először megismerkedünk családjával. A végén pedig megismerkedünk a történettel. Felkerül az I-re a pont.

Hiszem, hogy a bajban addig küzdünk, amíg lehetséges, ameddig egy leheletnyi esélyt látunk a túlélésre. Optimisták leszünk. Bízunk. Remélünk. Hiszünk. Hiszünk magunkban, ha addig ezt nem tettük meg, elkezdünk hinni magunkban. Hiszünk egy földönkívüli dologban. Istenben, Allahban….. vagy akármi másban.
Nehéz a könyvről írni „csak úgy”. Bennem azt az életérzést, amit képviselek, ill. nagyon próbálok képviselni, megerősítette.
Számomra most nyert értelmet az a mondat, amit mások értékelésében olvastam: „töprengek a történeten.”

A Moly-on ezeket a sorokat jegyeztem le a könyv becsukása után:
"Az utolsó oldal elolvasása után:
Szóhoz sem jutok.
Mindent értek és semmit sem értek.
Gondolkodom, zakatolok.
Nagy szemekkel nézek magam elé, és továbbra is az első három mondatomon merengek.
Kedvenc…
„..Ez a pillantás adta az utolsó képeket Richard Parkerról, mert abban a másodpercben átvetődött fölöttem. (…) Közvetlenül előttem húzott el jobb felé menet. Nem nézett rám. Futott vagy száz métert a parton, mielőtt befordult. (…) Biztosra vettem, hogy felém fordul. Rám néz. (…) Azután Richard Parker, gyötrődésem társa, ez a rettenetes, brutális lény, aki életben tartott, előreindult, és mindörökre eltűnt az életemből.”
Ki is volt Richard Parker???

1,5 órával később: tisztult a kép, még jobban tetszik! Kedvenc a köbön!

Mindenkinek meg kell találnia a benne rejlő KINCSET, ÉRTELMET, esetleg MEGOLDÁST!

Biztos pontja a könyvespolcomnak!

5***

1 megjegyzés:

  1. E-mailen kaptam, bemásolom:
    "....hogy miről szól a könyv... Igazából azt lehet belelátni amit, akarunk. Istent, hitet, túlélést stb.
    Nekem, bár régen olvastam (újra kéne és meg is fogom venni), a könyv eleje volt a lényeg. Azok a dolgok, bölcsességek, amiket a nagybátyja mondott el még gyerekkorában Pínek. Valahol ott lehet a lényeg. Az ember kettősségében. A tigris is talán ezt jelképezi. Azt, hogy egy adott helyzetben, hogyan viselkedik az ember (mint bárkit legyőzni akaró állat) és hogyan, ha hitben, istennel jár. A tigris is Pí volt vagy lehet annak tekinteni szerintem. Másképp a történet csak egy mese, mert azért ilyen nyilván nincs, ami ott a csónakban volt. Amikor a tigris elhagyja a szigeten (most a filmre emlékezve) akkor valahol mintha feladná az önmagával és az istennel való harcot. Megadja magát istennek. De ettől még a tigris nem negatív szereplő, hanem a küzdelem, az állandó harc a bennünk élő istennel. Ezért választaná Isten is az állatos verziót. Mert így tud rámutatni a bennünk rejlő dolgokra, és Önmagára.
    Az állatok jelenthették az otthonról hozott gyökereket is. Píék állatkertben éltek, közöttük, mégis veszélyesnek, gyilkos tigrisnek látták az állatokat. Amit Pí otthonról hozott, azt vitte fel a hajóra, később jön rá, hogy istent vitte fel ezáltal. Istent és önmagát együtt. Mert a kettő nem szétválasztható szét egyik vallásban sem. A könyv azért jó és tanulságos, mert nem a vallások között akar választásra késztetni, hanem arra akar rámutatni, hogy isten, mint olyan, egy transzcendens, egy átlépés abba a világba, dimenzióba, ahova az ember azt hiszi, nem képes átlépni. De ennek az "oka" is maga az ember. Nincs tisztánlátása, nincs istenképe (mitől lenne, ez már egy másik kérdés), és nem látjuk meg (mert nem akarjuk, nem tudjuk) a másik emberben az istenképet. Tükör által homályosan."

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...