2010. február 20.

L. Frank Baum – Maria Seidemann (szerk.): Oz, a nagy varázsló


Szeretek a gyerekeknek mesét olvasni. Nappal is, este is. Sajnos nem minden este sikerül, de próbálkozom. Ma este befejeztük az Óz a nagy varázsló legrövidebb változatát, amiben Dorkát egy hurrikán elröpítette a kutyájával, de a végén minden jóra fordult, és hazaért. Útja során barátokat szerzett, ismerkedett, harcolt, örült és szomorkodott.
Elfogult vagyok ezzel a mesével.
Szeretem.
Szerettem gyerekként hallgatni a bakelit meselemezt: „Mindig a sárga úton,mindig a sárga téglán. Lalalalalalalalala-lalallaa-lalala…” Még mindig szeretjük hallgatni.
Drukkoltam Dorkának és Totónak.
Szeretjük a filmet is Judy Garlanddal.

A legfontosabb, hogy örülünk. Örülünk, hogy hazaértek ismét. Örülünk, hogy kellemesen telt az este.
(A gyerekek a nappaliban nyaralnak. Kiköltöztek a közelembe, hogy velem aludjanak. :-D)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...