2010. január 23.

Új Színház: Még egyszer hátulról


Ma este eljutottunk színházba. Sajnálatos módon, mert a jegy a szüleim karácsonyi-ajándéka volt-tőlünk, ők váratlan betegség miatt nekünk adták jegyeiket. Nekünk sem volt túl nagy kedvünk elindulni az 1-2vírus, a hideg időjárás és szemünk leragadása miatt. Végül beültünk az autóba, és minden kedv nélkül elmentünk szórakozni.

Jól tettük, mert nem bántuk meg. :-D
Az Új Színház Még egyszer hátulról darabja egy pörgős vígjáték. Kekeckedő kritikus lévén az első felvonás ütötte nálam a 2-es szintet, de a második felvonás fergetegesre sikeredett, még nekem is tetszett.
A darab egy angol kis színtársulat előadását jeleníti meg. Az első rész a főpróbán eluralkodó káoszt mutatja be a nézőknek, amikor még a szöveget is folyamatosan tévesztik a színészek. Először a darabbeli rendező (Gáspár Sándor) folyamatos megszakításával tarkított jeleneteket láthatunk, amin keresztül megismerkedünk az színházbeli és az igazi darab szereplőivel. A színpadon eluralkodó káoszt ez a direktor szájából elhangzó gondolat is mutatja (nem szó szerinti): Kezdem sejteni mit érzett Isten, amikor meglátta a sötétséget, és elkezdte a Teremtést...

(Itt még nem láttam benne semmi fantáziát. Ekkor mondtam a Kedvesnek, hogy várom a nagy robbanást, mert érzem, hogy valaminek történnie kell.)
Kávé, üdítő után elkezdődött a darab fontosabbik felvonása, a második. Ebben a részben pedig ugyanennek az darabnak egy előadását láthatjuk sajátos, vicces módon. Hátulról.
Ekkor a már hallott szövegeket, az ismert bugyuta színdarabot a színpad hátuljáról kezdtük nézni. A díszletet átforgatták, és bemutatták mi is történik (történhet) tulajdonképpen a színfalak mögött. Ebben még nem is lett volna annyi móka, de az emberek között lévő konfliktusok, kapcsolatok hatalmas mennyiségű helyzetkomikumot, pillanatnyi derűt alkottak, szinte nem is tudtam, melyik ajtó fog nyílni, honnan jön valami. Folyamatosan kapkodtam a fejemet és vihogtam. Kedvenc karakterem a nyávogó, butácska Vicki (Brooke), akit Fodor Annamária alakít. Egy-két szava, megmozdulása máris bekerült a mi mindennapi életünkbe. A többi színész is jól alakított, eltalálták a karaktereket, bár Szikszai Rémusz folyamatos tánclépései idegesítettek.

A darab tulajdonképpen semmi fontosat, különöset nem jelenít meg, kis bugyuta történet, éppen ezért könnyű a színdarab követése. (Állítólag az eredeti darab 3 felvonásos, Magyarországon a 2/3-ánál elvágták. Én nagyon kíváncsi lettem, vajon abban mi történhet?)
Kellemes este lett végül, nem bántuk meg, hogy erőt vettünk magunkon és kimozdultunk itthonról.
Élményérték: 4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...